Sziasztok!
Ma
a lootbox, a shop, és a minitranzakciók lesz a téma, pontosabban
az, hogy ezekre miért van szükség egy játékban! Járjuk körbe
ma ezt a témát!
Ezt a bejegyzést az LVP Youtube csatorna tulajdonosával lefolytatatott beszélgetés, pontosabban az Ő általa feltett kérdés ihlette. Megjegyzem, ha szükségetek van profi villanyszerelőre, akkor keressétek bátran!
Na, de vissza az alapokhoz:
Egy játékot két csoportba lehet osztani. Fizetős, és ingyenes. Ezek közül a fizetős jobbára egyértelmű, hogy fizetős tartalmakat tartalmaznak, amiket akkor kaphatunk meg, ha fizetünk érte. Amit viszont sokan félreértelmeznek az az „ingyenes” játékoknál van. Kicsit szeretnék bővebben a két kategóriáról írni, szóval most nézzük meg őket.
Az ingyenes játékok esetében felmerülő félreértésekről:
Sokan azt gondolják, hogy attól, hogy egy játék ingyenesen játszható, az minden részletében ingyenes. Ami részben igaz is, hiszen a játékosoknak nem kell fizetnie érte, mégis elérik a teljes tartalmat, és élvezhetik. A baj azzal van, hogy az emberek nem gondolnak abba bele, hogy az rendben van, hogy valamit ingyen játszom, és jó, de annak vannak „előállítási költségei”, mert ugye a fejlesztőket fizetni kell, a grafikust fizetni kell, a fejlesztőcég élén lévő vezetőt fizetni kell, egyszóval mindenkit, aki az ingyenes játékon dolgozik nekünk játékosoknak, bizony fizetni kell, ha már másért nem is, azért, hogy az ideje nagyrészében azzal foglalkozik, hogy nekünk szórakozási lehetőségünk legyen. Ez az a része a dolgoknak, hogy itt még minőségi játékokról nem is beszélhetünk, mert nem biztos, hogy az ingyenes játékok piacán olyan eget verően jó játékot sikerül csinálni, amiért kapkodnak az emberek. Fejlesztői oldalról megvizsgálva ezt a dolgot egy kicsit közelebbről, hogyan is néz ki?
Így gondolkodik a fejlesztő a játékok készítésekor:
Ha egy ingyenes játékot adnak, azaz készítenek, akkor annak bizony lesznek előállítási költségei, amiket valamiből fedezni kell.
Hogyan épül fel egy ilyen helyzet a fejlesztőcég vezetőjének fejével gondolkodva?
Az első dolog az az, hogy a megfelelő emberekkel veszi magát körbe egy fejlesztőcégnek a főnöke. akik majd előre tudják tolni azt a bizonyos szekeret. Ehhez felvesznek embereket. Ha megvannak az emberek, akkor kiadja a feladatokat, a megfelelő embernek, és elkezdik a munkálatokat.
Hogyan jut el egy fejlesztő arra a gondolatra, hogy lootbox-okat, mikrotranzakciókat vezessen be az általa fejleszett játékba?
Nos, ahhoz, hogy ezt a kérdéskört megválaszolhassam Nektek, vissza kell kanyarodnom ahhoz a szegmenshez, amikor az ingyenes játékokat övező félre értelmezését boncolgattam. Egy ingyenes játék esetén a játékosok mindent ingyen kapnak, és ha nincsen a játéknak olyan mechanizmusa amiért a játékfejlesztő pénzt kérhet/nyerhet ki, akkor az a játék nagyon rövid életű lesz, hiszen valahogy fenn kell tudniuk tartani. Ezért kerül bele olyan mechanizmus egy játékba, amelyért pénzt kaphatnak és nyerhetnek ki. Egyszóval az ingyenes játék fejlesztése sincsen ingyen, mint ahogyan a mai világban már semmi.
A lootbox-ok, minitranzakciók lehetnek károsak a játékosokra nézve bármilyen szinten?
Az a helyzet, hogy mint minden ez is lehet káros, de hasonlóan a függőség témaköréhez, akkor válik károssá, ha valakiből függő lesz. Amikor a Fortnite-ban kerestem a választ arra, hogy káros-e a játék, akkor megkerestem szakembereket, akik egy interjú formájában kifejtették, hogy tulajdonképpen minden tevékenységből lehet függőség, ha nem tartjuk a mértéket. Attól, hogy egyszer egy szülő vesz egy játékban olyan tartalmat, ami fizetős nem lép rá a gyermeke a függőség útjára, szóval ez nem egyértelműen kijelenthető, hogy egy bizonyos tevékenység egyszeri kipróbálása függőséghez vezethet.
Azonban szülőként fontos az egyensúly:
Sok szülő ott hibáz, hogy azért ad egy-egy okos eszközt a gyermeke kezébe, hogy az ne zavarja, foglalja el magát. Alapvetően ezzel a gondolatmenettel sem volna semmi baj, ha az egyensúly meglenne tartva, kontroll alatt lenne tartva a gyermek, hogy mit nézhet és meddig azon az okos eszközön, amit a kezébe nyomtak. Sok esetben már gyermekkorban a szülő neveli bele a gyerekbe a függőséget, azzal, hogy „eszköz függővé teszi”, mert már egész kis gyerekkorban sokszor jobban kezelik ezeket a kütyüket, mint maguk a felnőttek. Amint az megtörténik, hogy a gyerek valamit jobban tud a szülőnél, azonnal lépéselőnybe kerül, és ezt a lépéselőnyt maga a szülő biztosítja a gyereknek azzal, hogy kiskora óta a kezében van egy okoseszköz, a gond azzal van, hogy nagyon sok szülő nem képzi magát a témában, ezáltal megfordulnak azok a szerepek, hogy a szülő oktatja/neveli a gyereket, mert abban a pillanatban, hogy a digitális világba lépnek a gyerek lesz előnybe, és Ő lesz az, aki a szülőt neveli, bármennyire is furcsa ez. Az okos eszközök elterjedésével kötelezővé kellene tenni azt, hogy a szülőket legalább egy alapfokú képzésen megtanítanák arra, hogy például milyen veszélyei vannak az internet használatnak, hogyan viselkedjenek egy közösségi oldalon, miegymás. Egyszóval, ha szülőként ezt olvasod, akkor nem, nem lesz a gyereked függő attól, hogy ha egyszer megveszel neki egy fizetős tartalmat egy játékban, tarts egyensúlyt, figyeld mit néz, és ne legyen korlátlan ideig a kezében az okoseszköz!
Miért használtam azt a szót, hogy a fejlesztők pénzt nyerhetnek ki a játékból?
Azért, mert a lootbox-ok vásárlását nem kötelezik, hanem a játékosokra van bízva, hogy költenek-e vagy nem, ha költ akkor gyorsabban elérheti a célját, ha nem, akkor is eléri, csak lassabban. Erre kiváló példa az általam is nagyon kedvelt Hearthstone nevű kártyajáték, ahol is megvolt/még most is megvan az a lehetőség, hogy valódi pénzt is költsünk a játékba, Én azonban nem költöttem egy fillért sem, és mégis elértem mindent amit szerettem volna, értsd, hogy az összes fontos lapom megvan, és sokszor nagyon-nagyon elvertem a mezőnyt azzal a lapkészlettel, ami nekem volt.
Hogyan árazza be a fejlesztő a lootbox-okat, és hogyan állítja be a mikro- tranzakciókat?
Itt az az alapstratégia, hogy úgy lövik be a lootbox-ok árait, hogy az adott ország fizetéséhez igazítja. Nem használnak felső árkategóriát, hogy azok az emberek is megvehessék, ha szeretnék, akik nem keresnek túl jól. Pontosan ezért veszi igénybe sokan, mert az árkategória jól van belőve, és ráharapnak, itt a „sok kicsi sokra megy” mondás érvényesül leginkább.
Hol a fejlesztői felelősség?
Az a fájó igazság, hogy a fejlesztőket nagyon gyakran nem vonják felelősségre mondjuk azért, mert valakiből függő lesz, mert amikor regisztrálunk egy játékra/felületre, az előtt elfogadja a felhasználó/a játékos a felhasználási feltételeiket, amelyben minden szóról-szóra, pontról-pontra le van írva, hogy mik várnak a játékosokra. Itt pedig a „mi szóltunk előre” félmondat lép életbe, és ember legyen a talpán aki bármit rájuk tud verni, mert hiszen ők levédték magukat, ráadásul a legtöbb fejlesztőóriás rengeteg pénzzel rendelkezik, és nem a rosszabb fajtájú jogászokból, ügyvédekből áll a csapat, szóval szinte lehetetlen érvényesíteni az igazunkat, ha éppen valakiből valamilyen függő lesz. Ezért is olyan fontos a szülői felelősség már a kezdetekkor, és hogy a szülő kontrolláljon.
Na, így a végére összegezzünk:
-Ha szeretnél vegyél bátran fizetős tartalmat a gyereknek, csak tarts a kontrollt, figyeld, hogy mit néz a gyerek az okos eszközön, és ne legyél rest tanulni, hogy ne a gyerek legyen lépéselőnyben a digitális világban.
- A lootbox vásárlás nem kötelező, rajtad áll, hogy igénybe veszed-e.
- A lootbox-ok árai úgy vannak kitalálva, hogy ráharapj, így ha igénybe is veszed, kalkulálj, számolj, megéri-e a vásárlást.
- Az ingyenes játék fogalma nem azt jelenti, hogy tök ingyen kapjuk.
Ezzel pedig megköszönöm a mai figyelmeteket is! Ne feledjétek, járjatok nyitott szemmel, és játszatok felelősséggel, hogy a játék, játék maradhasson!
Hogy ne maradjatok le a tőlem érkező friss tartalmakról, kattintsatok a linkre, ahol megtaláljátok az összes közösségi platformomat!
https://gamewithmeblog.blogspot.com/p/itt-kovethetsz.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése